Két hete hónom alá csaptam Zsebit, két liter vizet, egy kis erdélyi szalonnát lila hagymával és elmaradhatatlan utitársamat az Opinel bicskát (megveheted itt) és elpöfögtünk autóval a Duna másik oldalára a Lajos forráshoz. A videokamera a hátizsákomban volt, nem volt kedvem a fényképezőgéppel szöszmötölni (le is volt merülve) így videó beszámoló lett a bejegyzés.

Gyönyörű idő, egy felhőfoszlány sem volt az égen.

Voltam már sokszor a forrásnál,de valamiért mindig csak Visegrád felé mentünk. Most tervbe vettem a másik oldalt, végállomásaként a Kőhegyi menedék házat. A sárga jelzés egyenesen odavezet, eltévedni nem lehet. Könnyed séta egészen a menedékházig az árnyékos erdőben.Az árnyékot nem bántam, mert már délelőtt 10-kor igen meleg volt. A háznál találtunk három kecskét és egy letargikus csacsit. Ki volt pányvázva és ez láthatóan nem tetszett neki. A három kecske élénk érdeklődést mutatott először Zsebi iránt, majd mikor nekiültem enni, akkor a tízóraimat akarták meglegelni. Le kellett hessegetni az egyiket az asztalról is. A csacsinak félretettem egy szelet kenyeret száradni. Elmentem kilátást nézni a távcsővel, pár perc múlva visszamentem az asztalhoz, nyomtalanul eltűnt a szalonnabőr a fél hagyma és a félretett szelet kenyér. Ezek szerint a kecske nem vega, ha ízlett neki a szalonnabőr is:)

Egy kicsit sziesztáztunk még, majd elindultunk visszafelé a zöld majd a kék jelzésen. A Petőfi kilátótól vezetett meredeken lefelé az út, majd becsatlakozott a kék plusz jelzésbe. Na innen már kevésbé volt szép út. Az erdőgazdaság gépei a sáros talajon szétbarmolták az utat, ezért a megszáradt sár bokatörő úttá változott. Nem értem miért kell turista útnak kinevezni egy autó utat.Vagy turista út volt valamikor? Ha valaki tudja írja meg nekem.