A hidegháború korszakának kései

A kések csillaga a második világháború után többé nem áldozott le. Szerepük megmaradt a korszak háborúiban, sőt talán még nőtt is. Használták a késeket az izraeli ejtőernyős vadászok (elég primitív, lapos, lándzsa hegyű és kifejezetten csavarhúzóra emlékeztető markolatú fegyvert) és a Vietnamban harcoló amerikai katonák. Itt valóságos kultusza alakult ki a késeknek, ami a dzsungelharc és élet követelményeit figyelembe véve teljesen érthető.

Az egyik leghíresebb késimádó William C. Westmoreland ("Westy") tábornok, a vietnami amerikai haderő parancsnoka volt, aki gyönyörű, fehér (elefántcsont) markolatú kést (alighanem egy Randall Nol) viselt baloldalon, a derekán lévő málhaövén, míg szolgálati 45-öse (M1911 Colt pisztoly) a jobb oldalán volt.

Az 50-es években az USA fokozatosan"beszállt" Franciaország oldalán a vietnami konfliktusba. A Fehér Ház először csak katonai kiképzőket küldött a déli országrészbe. Ezek a tanácsadók a legtöbbször a különleges erők osztagaiból (Special Forces Groups) kerültek ki. A feladatuk először csak a dél-vietnami hadsereg egységeinek kiképzése volt, de hamarosan az amerikai "fiúk"-nak maguknak kellett átvágniuk a dzsungelen és üldözniük a Charlikat (VC, Viktor Charlie a Vietkong rövidítése). A különleges feladatoknak megfelelően a különleges fegyverek is járták saját útjukat.

Special Service Force V-42

Rendszeresített szuronyokat és harci késeket is használtak, de a zöldsapkások ellátták magukat az ízlésük szerinti fegyverekkel. így vívtak ki újabb elismerést a II. világháború klasszikusai, a brit Fairbairn-Sykes és utánzatai, mint a John Ek-féle Pig Sticker, vagy a lst Special Service Force V-42-esei. A V-42-es "legtitokzatosabb" változata valószínűleg az Air America Knife volt, amit a CIA titkos légi útvonaláról neveztek el. Pilótáik és rakodómestereik V-42-es továbbfejlesztéseket viseltek (sima markolatuk volt és markolatgombjuk nem volt hegyes).

Milpar Pilóta túlélőkés

Érdemes sorba venni a Vietnamban használt kések toplistáját. A leggyakrabban a Camillus vagy az Ontario cégek által gyártott Milpar Pilóta túlélőkést alkalmazták. A háború ideje alatt ez volt az egyetlen kés, amelyet néhány csapatrésznél hivatalosan rendszeresítettek (1963-tól). Kicsi bowie pengéjű (mindössze 125 mm), erős szerszám és fegyver, amely könnyű mozgást tett lehetővé a dzsungelben. Markolata préselt bőrcsíkokból áll, melyet egy anyacsavarszerű, erős acél markolatgomb zár le, amivel kiválóan lehet ütni. Masszív, szögletes fém keresztvassal látták el. Pengéje talán kissé széles az élhez viszonyítva, és emiatt nem rendelkezik jó vágóképességgel. Ennek ellenére a kés nagy sikernek bizonyult és mind a mai napig használják a pilóták.

KA-BAR

A második helyen állt az elnyűhetetlen USMC Fighting/Utility, vagy népszerű nevén a "kabar". 1963-tól volt ez hű társa a dzsungelben harcoló amerikai katonáknak, akik előszeretettel rögzítették Ka-Bar késüket szigetelőszalaggal az ALICE málharendszer vállhevederén, markolattal fel vagy le. Előnye továbbá, hogy előrántáskor ugyanazzal a mozdulattal már vágni is lehet vele felülről lefelé.

SOG Recon

A harmadik helyen a Recon (vagy SOG) kés állt. A negyedik egy egész kategóriát jelöl. A különféle magánutakon beszerzett késeket foglalja össze (Gerber, Buck, Western, Ruana stb.).

Gerber MKII

Ezek közül kiemelkedett a Gerber MKII, amely már 1967-es megjelenésekor híressé vált. Az F-S (Fairbairn-Sykes) szerű tőr (vagy talán inkább lándzsa) jellegű penge két oldalán, a szürke, alumínium öntvény markolat közelében fűrészfelületeket képeztek ki. Az első (kereken 2700 darabos) sorozat 5%-kal meghajlított vágófelülettel (Bent Blade) rendelkezett, hogy megkönnyítsék a mellterületre való behatolást. A vevők azonban panaszkodtak a túl veszélyesnek vélt kés miatt és így elvetették "jó" ötletet. A Gerber a durva, speciális lakkozású markolataiért sem kapott nagyobb elismerést, mert a markolat a hozzá súrlódó ruhában is kárt tett. Mindezen kritikák ellenére kiváló harci késnek tartották.

Az utolsó nagy csoportot a híres Randall kések alkották. Walter "Bo" Randall pengeművész már a második világháború idején megalkotta Randall No.l-et. A No.1 az enyhén sarkosított markolatával és a módosított, hegyes bowie pengéjével nagyon szép kés, melynek replikáit a Cold Steel gyártja ma is. Továbbfejlesztéséből még egy Special Forces knife is lett, a 5th Special Forces Group SOG (Studies and Observation Group) bowie kése.

Egy másik Randallnak, a Survivor/Fighter-nak már a Vietnamban üres markolata volt, néhány túléléshez szükséges felszerelés tárolásához. A pengén még durva fűrészfogak is voltak.

Nagyon hosszú ideig kellett várakozni ezekre a késekre. Mike Russel egy vietnami veterán pl. 1974 január elején rendelte meg Model 14 Attack kését, melyet 1974 június 28-án adtak postára számára és július elején kapta meg. Állítólag átlagosan három év volt a várakozási idő a kézzel gyártott modelleknél.

Randall Nr2

Néhány érdekesebb Randall típus:

Nr2. Coca Cola üveg alakú, bőr markolat, lándzsaszerű, széles kétélű pengéjű, a markolat felé hajló réz kézvédő keresztvassal ellátott harci kés;

Nr24. rövid, micarta markolatú, az előzőhöz hasonló, de rövid pengéjű, tőr hegyű, kézvédő keresztvas nélküli kés (kétségkívül ennek egy mai változata a SOG Pentagon);

Nrl6 hosszan, ferdén felköszörült (a hegytől induló köszörülés ferde vonalban fokozatosan megközelíti a kés hátát, s végül összeér vele) éles fok éllel ellátott Bowie típusú kés, melynek markolata alul erőteljes vájatokkal ellátva az ujjak számára, ívelt keresztvasa lefelé hosszan védi az ujjakat, felfelé csak egy csökevényes hüvelyujj támasza van, a markolatszíj számára furattal van ellátva;

Nrl7. az előzőhöz hasonló, de rövidebb pengéjű, sima markolatú, hosszú egyenes kézvédő keresztvassal ellátott túlélő kés;

Nrl8 Survival Attack az egyik leghíresebb típus az 1963-ban készült , amely egy erőteljes réz kézvédő keresztvassal ellátott, markolattartályos túlélő kés, melynek pengéje hosszú, egyenes fokéllel rendelkezik (a köszörülés párhuzamosan halad a penge gerincével, majd egy rövid ívben a háthoz felfutva fejeződik be). Ezek a maguk idejében is igen drága darabok voltak, ezért egy egyszerű Special Forces katona (vagy akár tiszthelyettes) nem szerezhetett be ilyen eszközt. A régi fotókon is elsősorban tiszteket látunk ezekkel büszkélkedni.

Természetesen a másik oldal is igyekezett késekkel ellátni katonáit. Az NDK-ban, 1950-ben készítették az észak-vietnamiak kését, melyen háromszor hajtottak végre apróbb módosításokat (161/62, 1966/67,1972/1973). Úgy nézett ki, mint a kés méretű Tramontina machete. Pengéje 190 mm hosszú, 35 mm széles, egyenes heggyel (a fok nélküli hát végig egyenes és az él egy határozott félkörívvel a fut fel hozzá), markolata egy darab keményfából készült, s két szegecs tartotta. A jobb fogás érdekében alsó része három hullámot vetett. Rövid, egyszerű kézvédő keresztvassal. Nagyon primitív eszköz, amely azonban megfelelt a dzsungelben.

NVA M l966

A varsói szerződés tagállamainak hadseregei is igényelték a késeket. Az NDK-ban egy meglehetősen csúnya, de olcsó és elég jól használható példány született, az NVA Ml966. Ennek a késnek kissé szögletes, bakelitszerű, kemény műanyag markolata, "kubista" módon, eltorzítva másolta az SS tőrt. Talán az egyik legszebb és leghatékonyabb fegyvert a lengyelek alkották meg 62KS késükkel, melyet ma is előszeretettel reklámoznak a német és amerikai fegyvermagazinok. Vékony vércsatornával ellátott, lándzsa hegyű pengéjének formáját egyértelműen az USA Ml (később M7) bajonettől kapta. Markolata azonban jól tapadó gumi. A markolatgombja azon kevesek közzé tartozik, melyek acélból lévén valóban kiválóan alkalmasak az ütésre (kalapálás vagy közelharc). A tokja erős, ellenálló, igénytelen műanyag. Egyetlen hibája, hogy keresztvasa mindkét oldalon elég határozottan a kéz felé hajlik és így nem tud rajta a hüvelykujj megtámaszkodni (ezzel együtt, bárcsak valaha lenne ilyen minőségű kése a magyar felderítőknek).

Ejtőernyős dobókés

A korszak terméke a valóban különleges magyar "ejtőernyős dobókés", amely egyedi megoldásaival szerintem megérdemelne egy későbbi bejegyzést az oldalon. A hosszú, keskeny konyhakésre (ún. disznóölő kés) emlékeztető, hosszú, vékony pengéjű, műgumi markolatú kés tokból is dobható(!). A különleges tok egy gomb nyomásával az övön lévő bujtatóról levehető. A tokban golyós zár rögzíti a pengét, amely a dobásnál jelentkező centrifugális erő hatására old. Minden gondjával együtt (szerintem nem igazán alkalmas túlélő feladatok ellátására, de "gyiloknak" kiváló) büszkének kellene lennünk erre a fegyverre. Volt egyébként egy még kevésbé ismert hazánkbeli katonai kés is: az NDK hadserege (NVA) által használt, öntött alumínium markolatú, egyik oldalon fogazott, lándzsa hegyű katonai búvárkés.

KGB Specnaz rugós kés

A legtitokzatosabb eszköz azonban a KGB Specnaz alakulatai által használt, ballisztikus harci kés. Lándzsa heggyel ellátott, rövid pengéje egy biztosító-elsütő szerkezettel van a fém markolatba rögzítve. A markolatban egy erőteljes, összenyomott rugó van betéve, amely nekifeszül a hosszú, hengeres markolattüskének. A fegyvert kibiztosítva és elsütve a felszabaduló rugó kilövi a 125 mm hosszú pengét (egyes források szerint 12 Joule energiával, ami kb. két méteres hatásos lőtávot ad a fegyvernek). A késnek, a markolathoz hasonló hengeres tokja van.

A kor kései sokat érnek manapság. Jó pénzt lehet kérni egy a Label Special Forces-ért, vagy egy eredeti SOG késért. A legendás Randall-ok pedig a gyűjtők legféltettebb kincsei közé tartoznak. Nem véletlen, hogy számos mai gyártó (pl. a néhai Black Jack, SOG, Hattori., Al Mar, Cold Steel) készít olyan fegyvereket, melyek eredetileg állami, vagy egyéni megrendelésre készültek a Vietnamban harcoló katonák számára.

Copyright © 2013-2020 ezkes.hu Minden jog fenntartva